Új bejegyzés Frissítés

2006.06.16. 21:52

És akkor már csak két gumimatracnyira voltam a Bővencopf-tól. Mi több a nyakamat tettem volna rá, hogy ő sem állt tőlem sokkal távolabb. A Julius Meinl mirelit részlegén kívül is mindenhol megfagyott a levegő, ami jelentősen fellendítette a forrócsoki automata iránti keresletet, viszont feleslegessé tette a mirelit részleg elnevezést. A sors kezével néztem farkasszemet. Lepergett előttem egy nejlonzacskó szárazbab, ahogy fellöktem a zöldséges mérleget, és abban a pillanatban úgy éreztem mintha a mellkasomban gyakorolna az egész All Star kosárlabda gála keleti és nyugati régiója. Mert tudni illik a Bővencopf intelligens lény. Olyan okos mint a beretva. Mint a matyókonferencia. Tudja mi merre hány kalória. Csukott szemmel megmondja az összes menüt, még a műanyagkanál tápértékeét is. Ha neagyjisten. Szóval levertem a mérleget, az meg kimért nekem valami absztrakt összeget, hogy 35 kiló szárazbab. Há mit csináljak én annyi babbal, hentes nőknek bokaláncot? De már el is rugaszkodott, és ugy repült felém mint egy parókás bojler. Éppen az egyberészes denevér szabású kék műselyem ruha volt rajta, aminek a gyártását már '74-ben betiltották, miután egy levételkor egy borsod abaúj zempléni asszony harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Ott állt előttem a Bővencopf teljes ételnagyságában. Két gyermektelen nő befogta egymás szemét, és eldöntötték, hogy ezután sem vállalnak gyermeket, de még tengerimalacot sem. Közben a nap már lemenőben volt a választási óriásplakátok fölött. Csak vöröslött, és lilállott, mint egy nagy véraláfutásos körömágy. A Bővencopf úgy tátogott előttem mint egy kövér hajcsat, mint egy kirúzsozott medvecsapda. Ekkor felkiáltottam: De hiszen ez egy kétlábon járó evolúciós zsákutca! Mire ő válasz képpen, mikrohullámúsütő nagyságú fogai közt ezt sziszegte: -Eljön még a ti utcátok! meg azt, hogy: -Nem lesz ennek hosszú vége! Ekkor zuhant rá a Julius Meinl-re az Allitalia 328-as számú utasszállító repülőgépe, de a gondosan becsomagolt ajándékkossaraknak és a póréhagymáknak egy hajuk szála sem görbült.

2006.06.15. 21:40

"Folyamatos összeomlás, folyamatos entrópia, miközben izgága mesteremberek foltozzák a valóság szakadásait. Lelkesek, de munkájuk értelmetlen, semmi sem marad, semmi sem romlik lassabban, csak néha felkerül az alapozó a sebhelyekre, néha beforr egy-egy kisebb karcolás, de mellette rögtön megnyílik egy másik vágás, zúzódások, horzsolások, öregedés, a sebtiben felvarrt ráncok minduntalan megjelennek újra, amit raknak reggelre, leomlik estére, és viszont, semmi sem kerül vissza a helyére, csak nagyjából illeszkedik, és rosszabb lesz, mindig rosszabb, amikor felkelünk. Pont amiatt, hogy van, ami örökre megmarad, és van, ami azonnal eltűnik, pont emiatt lesz bizonytalan és kiszámíthatatlan az egész. Elég egy utalás valahol, a háló mélyén, és minden keresőprogram azonnal kidobja, de közben adatok vesznek el, megeszi őket a Guláta, elporladnak a koppanó egyek és sima nullák között.  Felkelek, és rosszabb. Látom, nem is kell kinézni az ablakon."                (P-K.I.)

2006.06.14. 06:33

Köszönöm, Weinmaster!  :) Ezért küldök neked egy hatalmas virtuális puszit!  / ezt már tegnap is küldtem, a szalonban volt, de kicsi La Haine-val letúrtuk az oldtalról / Bele tudsz találni a dolgokba  nagyon. Képileg, zeneileg, szövegileg. Hála néked mindenért!    Durcka

2006.06.13. 13:00

Weinmaster fotója, van hozzá zene is, bökj ide!! "Hol kezdődik és hol végződik a rabszolgaság, hol kezdődik és hol végződik az egyetemes? És hol kezdődnek az ember jogai? Mert ismerem a templom jogait, amely a kövek értelme, az ország jogait, amely az emberek értelme, meg a költemény jogait, amely a szavak értelme. De a kövek jogait a templommal, a szavakét a költeménnyel, az emberekét az országgal szemben nem ismerem." (Antoine de Saint-Exupery) Vagy más látószögből ugyanarról: "Elképesztő, mivé züllesztették ezek a szerencsétlen keresztények az őserőket, melyek gondozására -állítólag- megbízást kaptak. Minden szétfolyik, mindent körbehugyoznak a passzióból élők, a semmirevalók, az univerzum tölteléke, a kozmikus söpredék, akiktől megszabadulni reménytelen." (Para-Kovács Imre) Ez van.

2006.06.12. 20:45

"Váratlan fordulat a XXI. század elején: megdől a hit, miszerint a szocializmus nem engedte kifejlődni rakendroll-sztárokat, hogy személyesen Kádár János miatt nem lett minden taknyos vidéki punkból Johnny Rotten, hogy a sztárjaink egy mesterséges környezetben szenvedték meg az evolúció hiányát, és a szabadság helyrehozza azt." (Para-Kovács Imre) "Váratlan fordulat a XXI. század elején: visszaáll a hit, miszerint a szocializmus nem engedte kifejlődni a rakendroll-sztárokat, hogy személyesen Kádár János miatt, sőt Hatodik Lenin miatt nem lett a taknyos vidéki bunkóból Johnny Rotten, ugyanis ma már a büdösbogár is evolúcionálhat popsztárrá, ha megerőlteti magát és ölég puccosan néz ki és tud tátogni, mint az aranyhal az oxigénhiányos akváriumban" (Weinmaster)

2006.06.10. 12:03

"Újabban szenzitív kondomot használok. Szenzitív kondom… csuda egy találmány. Hogy mit tud? Miután az ember kiszeretkezte magát és elaludt, a szenzitív kondom még babusgatja a lányt, beszélget vele az érzelmeiről. A szenzitív kondom másnap virágot küld. Sosem felejti el felhívni…"  (szirgabor)

2006.06.10. 07:39

"... - a hosszúságon és a szélességen kívül magasságuk is van a dolgoknak, még ha alacsonyak is..." (Mrozek: Mayer dilemmája)

2006.06.09. 07:41

"Kilcarneyben a legtöbb csecsemő nagyon szép. De én olyan csúnya voltam, amikor megszülettem, hogy a bábaasszony azt mondta: „Ez még nincs kész”, azzal visszatuszkolt."  (szirgabor)

2006.06.08. 08:49

" Egyszer apám korábban ért haza, és ágyban kapta anyámat. A tejesemberrel. Anyám, természetesen, elszörnyedt. „Ó, Isten az égben!”, kiáltotta, „a postásnak egy szót se!” "  (szirgabor)

2006.06.07. 12:20

"Kilcarneyben szexuális felvilágosítás, mint olyan, jóformán nem is létezik. Nekem is csak annyit mondott az apám, hogy a férfi van fölül, a nő meg alul. Ennek köszönhető, hogy az első komoly barátnőmmel emeletes ágyban aludtunk."   (szirgabor)

2006.06.04. 19:00

"... a ragyaverte falon filmplakát, Gary Cooper nevét Garay Coopernek olvasod, ma minden összejön. Valami karnevál van, az emberek erősebbek és divatosabbak.    Izzadt tenyerében konfettit szorongat. Most áll le a nevetése, lecsorog az arcáról. Vastag orrcimpák, durva hettita maszk.    A nagy örömbe sokan belehalnak. Vágtáznak az érzékek és araszol a morál.    A te helyzeted más.    Feketék között egy afrikai." Garaczi: Szomorú tények titkára

2006.06.01. 00:53

"na tessék..."    szg

2006.05.31. 22:22

"A nap, bár másnak, de menetrendszerűen felvirrad, aztán körülnéz és meggondolná magát, de akkor már késő, kiabálhat utánam egész nap, hogy ugyan, várnám már meg, én mindig egy lépéssel járok az árnyékom előtt, mire őt valami furcsa szédülés fogná el, addigra én már a levitálás felgyorsított változatának örömeiben lubickolok, mint akit összetévesztettek egy disznótoros valamelyik címszerepőjével; legalábbis az utcán, ahová néha ki-kinézek, hirdetik az ilyesmit. Valaki másnak a másnaposságában térek magamhoz, vagy valaki máshoz - talán inkább az utóbbi, gondolom az eszmélés röpke pillanatában-, újszülöttként méregetve a vicceket, amelyekben én vagyok a poén, amin senki sem röhög, a többség, amelyhez egyébként tartozom, beéri azzal, hogy megadó mosollyal vokálozik a rólam szóló téveszmék táncdalfesztiválján. Valaki másnak a másnaposságából próbálok kilábalni, ilyenkor szokott bántó módon feltűnni végtagjaim létszámhiánya, ilyenkor szoktam magamat félkarú rablókkal összetéveszteni, majd - ha még futja készenléti erőmből - a közlekedési rendőr karrierjét megirigyelni, elálmodozni azon, ahogy egyetlen megmaradt mellső végtagommal egyszerre irányítok forgalmat és fogom be a fülemet, az irányításom következtében egymásnak rohanó járművek és utasaik jajszavát kilúgozandó.Hál' istennek mindez csak álom, a reggel egy önjelölt Wagner-tenor modorában köszönt be."    Para-K. I.

2006.05.31. 09:28

"Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is." -Coelho-     (szirgabor)

2006.05.30. 22:30

"Jövök ki a szupermarketből, hát egyszer csak azt kérdezi a televízió: - Van Isten, vagy nincs? - Mindjárt megmondom - felelek a mikrofonosnak -, csak előbb megfésülködöm.(...) Megfordulok, hát látom, nincsenek is ott. Most valami csajt kérdeznek. Be akartam csörtetni a csaj és a kamera közé, nehogy már elvegye a csaj a tévés fellépésemet, de elfelejtettem, mi volt a kérdés, így hát hazamentem." Slawomir Mrozek

2006.05.30. 12:20

A légy Bosszantott egy légy. Elzavartam, de visszajött, hát megint elzavartam. Végül azt mondta: - Ha nem, hát nem. Majd kivárom... Messzire röppent, és leszállt egy döglött kutyára. - Mit? - kérdeztem. Nem válaszolt. Nem erőltettem, attól tartottam, anélkül is tudom a választ. S. Mrozek

2006.05.29. 23:02

"Voltatok már úgy, hogy a hűtőből kivettetek egy ételt, és nem tudván eldönteni, hogy romlott-e, inkább visszatettétek, hogy akkor legyen kidobva, amikor már biztos, hogy romlott?"                                                                                                                        szirgabor

2006.05.29. 22:17

Ma reggel kaptam Norbtól. Hatalmasat hatott, teljesen beleszerettem! Ezért gondoltam, hogy talán másoknak is vannak nagy kedvencei, amit megosztanának velem , és azokkal, akik erre járnak... drMáriás:  77 másodperc 77 másodpercem van hogy kiüssem a semmit s már fáj a karom a semmit a szemedbõl a semmit a szobából a semmit az ablakon túlról vannak fiatalok akik mindössze fiatalok vannak öregek akik mindössze öregek van egy csomó ember olyan amilyen és semmi több 77 másodpercem van hogy nõbebújjak hogy semmitöljek hogy önigyak hogy átismerjek mert vannak másmilyenek akik mindössze másmilyenek s vannak õrültek, mosolygók, szenvedõk értelmesek és érzelmesek akik azok amik van 77 másodpercem hogy kiüssem a semmit mielõtt bedarál mindent mielõtt bedarál engem is mielõtt bedarálja magát s maradnak majd fiatalok akik mindössze fiatalok s maradnak öregek akik mindössze öregek s maradnak õk és semmi több a valóság addig is van még 77 másodpercem hogy a semminek körülöttem üssek egyet-kettõt s mivel egyre hosszabb ez az idõ egyre jobban fáj a karom s várom addig is ülve-állva-járva a semmit ami a legtöbb mit kaphatok

[38-19] [18-1]